MAGYARORSZÁGI RAJI BUDO ISKOLA - RYU AIKIDO JODO IAIDO Tenjinchi Dojo - Budapest
aikido - jodo - iaido
english version

 

AIKIDO ALAPFOGALMAK

Az alábbi részletek Tamura Nobuyoshi: AIKIDO című könyvében találhatók. A magyar fordítást Varga Beáta készítette; a Nyumon részt Vincze Gábor fordította és Szakmány György lektorálta.

Tamura Nobuyoshi Shihan

1933-2010

NYUMON - BEVEZETÉS, avagy belépés a kapun

Mielőtt a szó szerint vett technikai részletekbe bocsátkoznánk, mindenki térjen vissza a kezdetekhez. Tegyetek úgy, mintha ma kezdenétek az aikidót.

Mik a feladataitok? Először is találjatok egy valódi mestert, majd váljatok a tanítványává. A mester és a tanítvány közötti kapcsolat létrehozását nyumonnak hívjuk. Nyu, az irimi-ben lévő "iri” jelentésével: belépni. Mon: kapu. Nyumon tehát azt jelenti: belépni a kapun. Azt jelenti, hogy elfogadnak tanítványként (japánul deshi-iri).

Tamura Sensei a régi Hombu Dojo kapujában

A tanítvány megnevezése: montei, monka, monjin.

Mon-tei: mon: kapu, tei: öcs (aki belépett az kapun).

Mon-ka: mon: kapu, ka: alatta (aki a kapu alatt áll).

Mon-jin: mon: kapu, jin: ember (aki belépett a kapun).

Megfigyelhetitek, hogy ezek a kifejezések mind a kapura vonatkoznak. A "kapu” a mester házának kapuját jelenti, és ennek a jelentésnek a kiterjesztéseként a művészet, az igazság kapuját.

Tehát a montei, monka, monjin azt a személyt jelölik, aki a mester házában kapja meg a tanítást; ezek a szavak azt is jelentik, hogy a tanítvány ment a mesterhez, és nem fordítva.

Azt is mondjuk, hogy ha meg akarjuk kapni a tanítást, akkor első lépésben el kell menni a mesterhez, bekopogni a kapuján, megvárni, hogy valaki azt kinyissa, azután belépni ezen a kapun (nyumon); csak ekkor válik belőlünk montei, monka, monjin.

Mit jelent a belépés a kapun (nyumon)? Ebben a kifejezésben benne van a "kapu”. A kapu és a ház között található a kert, egy ösvény, fák, virágok: egy tér. A házban egymást követik az előszoba, néhány szoba, folyosók, majd a nappali. Mindez azt jelenti, hogy mielőtt célba érnénk, hosszú utat kell megtennünk.

A régi Aikikai Ueshiba Dojo kapujában

Figyelembe kell még venni, hogy a "kapu” kinyílhat, vagy zárva maradhat: ez a mester döntése. Még ha nyitva is van a kapu, lehet, hogy csak az előszobába nyertünk bebocsátást. A mester úgy dönthet, hogy nem rendelkezünk a szükséges kvalitásokkal, és hazaküldhet minket (monzen barai).

Talán úgy gondoljátok, hogy ez nem egy túl demokratikus hozzáállás. Mindazonáltal a tanítvány szabadon választhat mestert; a mester, aki nem ment el megkeresni a tanítványt, szintén szabadon választhat tanítványt. Nem foglalkozván a több ezer kilométerrel, ami elválaszthat minket tőle, először meg kell keresnünk a valódi mesterünket. Így van ez minden tanulmány során... Ha már az első lépésnél eltévedtek, minél messzebbre mentek, annál nehezebb lesz visszamenni az úton.

Hogyan induljunk tehát el a valódi mester keresésére? Az első szempontnak a mester személyiségének kell lennie. Az aikido a testre és a szellemre lesz hatással. Ha a mester tiszta, szerény, kiteljesedett, sugárzó, a tanítása a személyiségének tükre lesz. Kevéssé számít, hogy a technikái brilliánsak vagy hatékonyak, hogy kitűnően magyaráz, mivel mindezt valójában csak a szív kvalitásai éltetik.

A második szempont, hogy olyan valakit találjunk, aki már "messze jutott az úton”, tehát hosszú éveken át gyakorolta mind a technikai, mind a spirituális aspektusokat, és ezáltal nagy tapasztalatra tett szert.

Az Iwamai Dojo bejáratánál

A harmadik szempont, hogy ez a mester nagy hangsúlyt fektessen az átadásra: legyen jóindulatú, igazságos és figyelmes, hogy a tanítványai legnagyobb hasznára válhasson.

A negyedik, véleményem szerint különösen fontos szempont, hogy az ember hajlandó legyen a szüntelen kutatásra és megújulásra. Ez azt jelenti, hogy minden nap meg kell találja magában azokat az erőket, amelyeknek a segítségével újrakezdheti a nulláról. Azt a "nagymestert”, aki "nagymesternek” képzeli magát, akinek már nincs szüksége munkára, jobb elkerülni.

Valójában úgy gondolom, hogy egy fiatal tanár, aki techniakilag vagy pedagógiailag még nem tökéletes, akinek a tapasztalata még nem teljes, de aki dolgozik és erőfeszítést tesz a felfedezés érdekében, hogy minden nap messzebbre jusson: ez a fiatal tanár méltó az érdeklődésre, és végigkísérhetjük őt az úton.

Főleg ne annak alapján döntsetek, hogy modern-e a terem, jól felszereltek-e a mosdók, kellemes-e a környezet, elég alacsony-e a tagdíj, és nem kell-e túl messzire utazni stb.: kerüljétek az anyagi megfontolásokat és a kényelmet. Hiszen ha mindössze ezek alapján méritek az életeteket, akkor igen kevés értéket tulajdonítotok neki. Szükség van az akaratra, hogy a végsőkig elmenjünk, rendíthetetlenül, ha egyszer elköteleztük magunkat az aikido útján való haladás mellett, hiszen ha könnyelműségből vagy lustaságból meg kellene azon állnotok, jobb lett volna, ha el sem indultatok volna rajta.

A régi japán dozsókban, amikor valaki "belépett a kapun” (nyumon), a vérével írta alá a megállapodást, és megesküdött, hogy soha nem árulja el sem a mestert, sem az utat. Amikor én léptem be az Aikikai kapuján, már nem kellett a vérünkre esküdni, de szükség volt két kezesre, akik garanciát vállaltak értünk.

Így tehát kedvező csillagzat alatt léphettük át a kaput (nyumon), hogy megkezdjük a keikót (a gyakorlást).

A második doshuval, Kisshomaru Ueshibával és feleségével, és az akkori Waka Senseijel, Moriteruval

SHISEI

Shisei a következőképpen fordítható le: pozíció, attitűd, magatartás, testtartás. Sugata (shi) a formát, az alakot, a méretet fejezi ki. Ikioi (sei) pedig az erőt, erőteljességet, élénkséget. Ezt a két jelentést foglalja magába a shisei. De, a shisei nemcsak egy külsődleges magatartást jelöl, ami jó forma, jó stílus, jó tartás; hanem egy belső erőt, ami jól láthatóan, kívülről is megnyilvánul, mint például egy gyerek életképessége, ami élénkségéből, ragyogó szemeiből és mozdulataiból olvasható ki... Mire is van szükségünk, ha el akarjuk érni ezt a shiseit? Először is rendben kell tartani a testet, ami nem más, mint a kit tartalmazó váz! Húzza ki a gerincét, és tartsa egyenesen. Ha olyan érzése van, hogy a fejével tartja az eget, akkor gerincoszlopa természetes módon egyenesedik ki. Ne fújja fel mellkasát, mint a katonák vigyázzállásban! A vállak lazán leesnek, az ülep összeszorítva, a derék nem homorít, a ki kényelmesen a seika tandenbe kerül. Nyugodt módon ellazult az egész test. A neves vívómester, Miyamoto Musashi így beszél a harcművészetbeli shiseiről: "Az arc nyugodt, sem felfelé, sem lefelé, sem oldalra nem fordul el, a szemhéj enyhén le van zárva, a szemgolyó nem mozog, a homlok kisimult, a szemöldök enyhén összeráncolva, az orr egyenesen előretart, az álat nem kell túlságosan felemelni, a tarkó is egyenes, erő van a nyakcsigolyákban. A leejtett vállak alatt a test tökéletesen ellazult, a gerincoszlop helyes tartásban, az ülep behúzva, a térdek, egészen a lábujjakig erősen a talajra nyomódnak, a csípők nincsenek kicsavarodva, a has erősen kidomborodik." Az aikidóban sankakutainak nevezik az ilyen ruganyos, kiegyensúlyozott, szabad mozgást biztosító testtartást, ami egy szabályos tetraéderhez hasonló, és forgás közben kúppá válik.

KOKYU

Elsajátítottuk a shiseit. A testtartás megfelelő. A következő munka a Kokyu: Haku (Ko) kilélegezni Suu (Kyu) belélegezni. Az élőlények többsége oxigént szív be, és szén-dioxidot bocsát ki. Ezt a cselekvést hívjuk kokyunak. Egy jó kokyu mély, hosszú, lassú és természetes. Ez tehát hasi légzés. Helyesebb, ha az első időkben a kilégzésre koncentrálunk, és hagyjuk, hogy a belégzés magától menjen végbe. A légzés az orron keresztül történik. Ha a légzés ritmusa felborul, szájon keresztül lélegezve korrigáljuk. Belégzéskor a száj zárt, az álkapocs enyhén összeszorítva, a nyelv érinti a szájpadlást. A kezdők fejben számolva szabályozzák a be-, és kilégzést. Belégzéskor, az ülep összeszorítva: képzeljük azt, hogy a levegő a köldökünknél is mélyebbre száll. A Budo gyakorlásakor előfordulhat, hogy a belégzés gyors, vagy a tüdőben hosszan benntartjuk a levegőt, esetleg gyorsan kell kifújnunk, vagy épp ellenkezőleg lassan. Gyakorlás közben fordítsunk nagy gondot a kokyu uralására. A kokyu nemcsak arra való, hogy tüdejében felfrissítse a levegőt, és eltávolítsa a felesleges gázokat. Gyakorlás alatt éreznünk kell, hogy újra és újra tiszta kivel töltődünk fel. Az így felhalmozott ki, ha a szükség úgy hozza, erőteljesen tör elő. A ki ilyen állandó kisugárzása a helyes shisei. A mindennapi életben tehát, amikor áll, jár, dolgozik, sőt még alvás közben is odaadással gyakoroljon. Eképpen, ha vészhelyzet áll elő, az Ön kokyuja, a mindennapi kokyu lesz. Ám ennek az állapotnak az elérésében nagyon fontos a mindennapi élet. Az ember általában elfelejti, hogy lélegzik, de biztos, hogy nem felejt el lélegezni. Ugyanilyen módon, a tudatosságon túllépve kell elsajátítani, beitatni a testbe egy helyes kokyut, egy helyes shiseit. Szünet nélkül kell edzeni, hogy eljussunk ehhez az eredményhez. A test ilyen módon erőteljes kivel telik meg, amikor elérjük az egységet a természettel, a ki energiája elárasztja a testet; egy olyan erőt lesz képes önmagából fakasztani, ami minden képzeletet felülmúl. A légzésnek ez az ereje (kokyu ryoku), ami így nyilvánul meg, nem az Öné, ez az ég és a föld légzésének az ereje.

KAMAE

A Budoban gyakran mondják: "A Kamae az, ami fontos". A kamae nem a Budo sajátja, más művészetekhez is hozzátartozik: virágkötészet, kalligráfia, teaivás. A kamae a futballban, teniszben és a bokszban egyaránt fontos. A japán nyelvben a kamae jelentése: felkészülni, készenlétbe helyezkedni. A kamaeru igét a következőképpen lehetne lefordítani: gyártani, építeni, készíteni, intenzíven várakozni, résen lenni, lesben állni. A kamae kínai jelének kulcsa a "fa", aminek a folytatása egy (gerenda)csapot és egy csaplyukat ábrázol, ezek a gerendázat megbonthatatlan kötését idézik. Így amikor a Budoban kamaeről beszélünk, arról van szó, hogy az Aitehez képest legelőnyösebb helyzetet vegyük fel. A kamae akkor is nagyon fontos, ha két fegyveres áll egymással szemben, és akkor is, ha csak az ellenfélnél van fegyver. Nem lehet csupán formailag lefordítani a kamaét. Felesleges emlegetni, hogy a kamae egyaránt tartalmazza a ki erejét és azt a képességet, hogy minden részletre kiterjedjen a figyelem. A kendóban a kendo kamaéját, a judóban a judo kamaéját, a teniszben a tenisz kamaéját, az aikidóban hammi no kamaét használunk (harántterpesz). Egy természetes állásból (shizentai) induljunk ki, a lábak vállszélességnyi távolságban, bal láb elöl, a jobb láb mögötte, természetes módon fordul el egy kicsit. Ez a baloldalas alapállás: hidari hammi. Fordítva, jobboldalas állás: migi hammi. Ha a két ellenfél ugyanabba az állásba helyezkedik, azaz mindkettőnek vagy a jobb, vagy a bal lába van elöl, akkor jön létre ai hammi no kamae. Viszont, ha a két ellenfél  különböző állást vesz fel, egyiknek a jobb lába van elöl, másiknak a bal, vagy fordítva, akkor az gyaku hammi no kamae. Most, ha hidari (vagy migi) hammiban a bal láb (vagy értelemszerűen a jobb) egy lépést tesz előre, mint az irimiben, és azt a hátsó láb követi, a nagylábujj az előretolt bal (vagy jobb) lábbal lesz egyvonalon, attól egy hüvelyknyi távolságra, így kerülünk az úgynevezett hitoemi vagy ura sankaku állásba. Kard esetében migi hammit használunk. Joval vagy pusztakéznél az alapállás, baloldalas, vagyis hidari hammi. Miért a hitoemi az aikido valódi alapállása? Azért, mert hitoemiből bármilyen támadásra könnyen mozdulhatunk, így ebből elsajátíthatjuk, és alkalmazhatjuk az összes technikát. Mégis azt kell elérni, hogy túljussunk a kamaén, az igazi kamae, az kamae nélküli kamae, oly módon, hogy mindig képesek legyünk megtalálni a helyes választ bárhol, bármikor, bármelyik helyzetből, bármilyen legyen is a támadás. O Sensei ezt mondta: "Ne Aite szemeit nézzétek, mert azok beszippantják a szívet, ne Aite kardját nézzétek, mert az beszippantja a szellemet, ne nézzétek Aitet, és elnyelitek Aite kijét." Átadom ezt Önnek, hogy elmélkedjen el rajta. Vonja ki belőle a velős lényeget!

MA AI

A Budoban azt mondják, hogy fontos a  ma ai. Ez az a szó, amelyik az Aite és az önmagunk közötti térbeli kapcsolatot határozza meg. Az a helyzet, amelyből könnyű támadni vagy védekezni. Így a mai ai nemcsak egy távolságot jelölő fogalom, a szívek térbeli mozgása is benne foglaltatik. Ha félek, a tér túl kicsinek, ha túlságosan bízok magamban, a tér túl nagynak tűnik. A ma ideogrammája a következőkből áll: kapu/ajtó és hold. Vagyis a csukott ajtók résein keresztül észlelhető hold. Azt mondhatjuk: bármennyire is be legyenek zárva az ajtók, mindig marad egy kis hézag, ahol a holdfény beszivárog. Ugyanígy, bármilyen tökéletes is legyen a helyzet, mindig van egy rés, ahol a holdfény besurran. Miért ez az erő a hézagban? Egyszerűen azért, mert ez a repedés bármilyen kicsi is, magába foglalja a teljes üres teret. A tokonoma jelen van egy japán ház díszfalánál is. Ebbe az ürességbe elhelyezhetünk egy festményt, vagy vázát virágokkal. Ez az üresség lehel életet a festménybe és a virágokba. A festészetben, mint a zenében azért kelhet életre minden, mert létezik ez a légüres tér. A pohár üressége az, ami lehetővé teszi, hogy megtöltsük, egy szoba belső tere teszi lehetővé az emberek számára, hogy lakjanak benne. A térnek ez az üressége az, ami fontos. Amikor nem látunk semmit, amikor azt gondoljuk, hogy nincs ott semmi, mégis van ott valami. Elmondhatjuk, hogy a keleti civilizáció, az a civilizáció, amelyik fontosságot tulajdonít az űrnek. A ma aiban az ai ugyanaz az ai, mint az aikidóban, értelmezése: Eggyé formálni, rendet teremteni, összhangba hozni... Amint a fentiekben leírtakból levonható a ma ai az a tér, amely egyszerre születik a szívből és a szellemből, önmagunkból és a másikból, és e kettőt belefoglalja egy állandó fejlődésbe, ami a legkedvezőbb helyzet irányába vezet. Elmagyaráztam idáig a shiseit, a kokyut, a kamaet, a ma ait, ezek olyan értékes alapok, melyeket fáradhatatlanul művelni, ismételni és kovácsolni kell. Ez a négy kifejezés nemcsak a Budo területén ismert, ugyanilyen fontos mindegyik más művészetben, a kadoban, ami a virágok útja, a shodoban, ami az írásművészet útja, a festészetben, zenében, táncban, a tanulmányokban, a mindennapi életben. Olyan szavak ezek, melyekkel át kell itatódnunk. Amikről most fogok magyarázni, azok nem tartoznak a hétköznapi japán szókincshez: irimi, tai-sabaki, kokyu-ryoku...

IRIMI

Az aikidóban használt irimi, az irimi törvény, az maga az aikido gyökere. Úgy ismeretes, hogy O Sensei a lándzsa művészetének tanulmányozásakor elsajátított irimi törvényt vette át az aikidóba. Az irimiben az iri ideogramma azt a gondolatot fejezi ki, hogy belépünk egy házba, akár önkényesen, akár meghívásra. A mi írásjel az édesanyja hasában lévő gyermeket fejezi ki, érzékeltetve a teljességet, amely a hús, a csont és a vér teljessége. A mi tehát egyenlő a testtel, irimi: saját testünket beletenni az ellenfél testébe. A lándzsa módszerét követve, az irimi szó annak a cselekvésnek a jelölésére használatos, amikor győztesen behatolunk annak az ellenségnek az állásába, aki sajátunkénál hosszabb fegyverrel rendelkezik, amikor a mi kezünkben például kard, három-élű hosszú tőr van, vagy fegyvertelenek vagyunk. Mikor két erő ellentétes irányba mozdul, a belőlük eredő erő, kettőjük összeadódásából keletkezik; az irimi ennek az erőnek, valamint a saját helyzetünkkel való kapcsolatának felhasználása a kereszteződés pillanatában. Irimi issokunak nevezzük, amikor egy lépéssel belépünk az ellenfél oldalára, - amikor a saját helyzetünk lehetővé teszi az irimit, alapállásban -, s az ellenfelet olyan módon támadjuk meg, hogy saját erőnk felhasználása nélkül visszafordítjuk támadásának erejét. Mechanikusan elmagyarázva ez nagyon egyszerűnek tűnik, de nem szabad elfelejtenie, hogy a valóságban Aite eleven, és lehetséges, hogy semmi sem működik az elméletnek megfelelően, főleg, ha ő jobban felfegyverzett mint Ön. Anélkül, hogy Aite helyzetváltoztatásai akadályoznának, pontosan kell megítélni a ma ait ahhoz, hogy az ellenfél állásába behatolhassunk puszta kézzel vagy az övénél rövidebb fegyverrel. Mindez természetes, nem szabad, hogy magyarázatra szoruljon. Fontosabb, hogy elfelejtsük a testünket, hogy belépjünk, egyenesen és a legkisebb bizonytalanság nélkül, és hogy áthatoljunk arra gondolván, hogy közben mi is áthatódunk. Szellemi erejével kényszerítse Aitét egészen addig, amíg kénytelen lesz támadni; az ő támadásának felhasználásával lépjen be! Az itt elmondottakon túl, ha olyan érzés tölti el, hogy körül akarja keríteni az ellenfelét, eggyé akar vele válni; az ellenfél magától fog az Ön belsője felé indulni. Ez az aikido irimije.

TENKAN

Ten azt jelenti: áthelyezni, áttenni, változtatni, fejleszteni. A ten ideogramma két részből áll, az egyik jelentése: kerék, a másik forgó mozgást, körforgást fejez ki. Kan: kicserélni. A tenkan olyan értelemben használatos, mint irányt, magatartásmódot, szellemi állapotot változtatni. Azt hiszem, az aikidóban azért használjuk ezt a szót, mert gyakran forogni kell egy mozdulat végrehajtásához, és ahogy irányt változtatunk a mozgás körkörös, egy forgó kereket idéz. Figyelje meg a saját esetét! A forgás következtében vagy helyet, vagy irányt változtatott. Minden helyzet-, vagy állapotváltozás tenkan. Ezért az irimi-tenkan egy és ugyanazon dolognak a színe és a fonákja.

URA / OMOTE

Az aikidóban egy technika két módon szemlélhető: ura waza - omote waza. Az ura lényegében a dolgok hátoldalát, fonákját, hátulsó, rejtett részét jelképezi. Az omote: a dolgok elülső oldalát, felületét, külsejét, látható részét. Mindenben van omote-ura. Magának az embernek is van eleje és háta. Omote-ura használható: külső és belső értelemben is. Például lehet az arcunk mosolygós, miközben a szívünk bánatos, festhetünk kívülről úgy, mint Buddha, ugyanakkor lehetünk belül kiégettek. Nagyvonalakban osztályozva azt mondhatjuk: omote waza, azon technikák sora, amelyeket szemből belépve hajtunk végre, ura waza, pedig azoké, amelyeket hátulról belépve. Egyes technikák mind omote wazaban, mind ura wazaban kivitelezhetőek, mások viszont csak omote wazaban, vagy ellenkezőleg csak ura wazaban. Ez azt jelenti, hogy, mivel valóságos küzdelemben alkalmazva nincs gyakorlati hasznuk, egyes technikák nem léteznek bizonyos formákban. Valószínűleg az edzés megkönnyítése végett került bevezetésre az omote waza és ura waza szerinti besorolás, ugyanakkor a gyakorlás egy lényeges része abból áll, hogy elveti ezt az osztályozást, ilyenformán nem hagyja magát korlátok közé szorítani.

TAI SABAKI

Úgy tűnhet, hogy általában helyváltoztatásként fordítják le Európában a tai sabaki kifejezést. Azt gondolom, hogy ez nem adja vissza elég pontosan a tai sabaki olyanfajta értelmezését, ahogyan azt mi az aikidóban használjuk. Megpróbálom ezt valamennyire megvilágítani. A sabaki ideogramma két részből áll: a kézből és a szétválasztani igéből (ami magában foglalja egy késsel történő szétválasztás gondolatát is). Tágabb értelemben, a sabaku igét különféle cselekvések kifejezésére használják, úgy mint: eladni, elosztani, iratokat rendezni, megoldani egy ügyet... Egy másik ideogrammával jelölt, de a sabakihoz hasonló hangzású szó így fordítható le: elvágni egy ruhadarabot, megítélni. Sabaku: rendetlenséget helyrehozni, eldönteni mi a helyes és mi a helytelen, árut szétosztani, azt csinálni, amit kell.

Tai: a test. Tai sabaki tehát azt jelenti, hogy amikor egy tárgy, egy ember megpróbálja Önt elérni, azaz abban a pillanatban, amikor az ellenség megtámadja, Ön viszonylagos helyzetének megítélésével, vagy elmozdul, vagy testének csupán egy részét mozdítja el, így fordítva előnyére a helyzetet. A helyzetet előnyére fordítani nemcsak azt jelenti, megtartani az egyensúlyt, fedezékbe vonulni... Kedvező támadóhelyzetbe való helyezkedést is jelöl. Az aikido tai sabakija még többet kíván meg: megzavarni Aite egyensúlyát a támadás pillanatában, és ebből logikusan folytatva, olyan helyzetbe kényszeríteni őt, hogy ne tudjon többé mozdulni. Amikor Aite kilencvenkilenc százalékban esélyes a győzelemre, az Ön tai sabakija visszafordítja a helyzetet. Ez a tai sabaki.

ATEMI

Manapság az atemi szó sok embernek a karate ökölcsapását jelenti, mert a karatéban az az edzés célja, hogy egyetlen ökölcsapással vagy rúgással semmisítsük meg az ellenfelet. Én ezért írom ezt a fejezetet, mindenki azt hiszi, hogy az aikido tanításában nincs atemi. Bizonyára azért törölték el az aikido jelenlegi gyakorlatában az atemit, hogy kizárják a kezdők megsebesítésének a veszélyét, és hogy a gyakorlás során az aikidóka ne az atemi tanulmányozását helyezze előtérbe, a technika kárára, valamint azért is, hogy a helytelenül gondolkodó tanítványok ne azt alkalmazzák rosszul, amikor pedig a technika terén kellene fejlődniük. Így azok, akik azt állítják, hogy az aikidóban nincsen atemi, a semminél is kevesebbet tudnak az aikidóról. O Sensei az aikido meghatározásaként ezt mondta: "Az aikido irimi és atemi." Minden aikido technika magában foglalja az atemit. Etimológiai szempontból, ateru jelentése: megbecsülni, pontosan felmérni egy terület nagyságát és árát. Jelentésbővüléssel a következőket kapjuk: pontosan elhelyezni, a kívánt helyre érkezni, például a céltábla közepére. A felbecsülés, értékelés gondolatához tehát hozzákapcsolódik a siker fogalma.

Mi: a test. A régi Budóban az atemi az ellenfél testén életfontosságú pontok megütéséből áll, ájulás vagy halál okozása végett. A test felületét megsebesíteni, vagy eltörni egy csontot az nem atemi. Az aikidóban az atemi arra is használható, hogy uralkodjunk a támadási szándékon, fájdalmat okozzunk az életpontokon, megzavarjuk az ellenfelet az összpontosításban, megállítsuk támadási szándékát. Ilyenfajta könnyű atemik után térünk át azokra, melyek ájulást vagy halált idéznek elő. Nagyon is helyénvaló a tanulmányozásuk, gondoljunk csak a késhasználatra. Természetesen ennek a munkának magában kell foglalnia az újraélesztési pontok tanulmányozását is. Ha Ön olyan módon tanulmányozza az akupunktúra pontjait, ahogyan az az utóbbi időben kifejlődött, remélem megérti, hogy azok a pontok, melyek gyógyulást hoznak, halált is okozhatnak. Ez nagyon jó példa arra, hogy ura és omote mindenben van.

KOKYU RYOKU

Ha Ön fel tud emelni három uncia korpát, akkor gyakorolhatja az aikidót. Ez arra utal ismét, hogy az aikido nem egy test test elleni harc, amely testi és izomerőn alapul. Az aikidóban úgy hajtjuk végre a technikát, hogy szellemi erőnket teljességgel, testi erőnket pedig ésszerűen használjuk fel. Innen a lap tetején látható kifejezés. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, lehetőségünk nyílik egy olyan erő kifejlesztésére, ami meghaladja azt, amiről azt hisszük, képesek vagyunk birtokolni. Amikor azt mondjuk, idős emberek, nők és gyerekek is alkalmazhatják az aikidót, ez nemcsak azt jelenti, edzhetnek, hanem azt is, hogy miután jól megértették, alkalmazhatják küzdelemben. Az előzőekben már érintettem a kokyut; lépjünk most túl a fiziológiai légzésen, hogy magunkba szívjuk a Világegyetem energiáját; menjünk még tovább, és a Világegyetemmel olvadjunk egy testté. A belőle áradó erő a miénk, anélkül, hogy a miénk lenne, mert valójában ez a Világegyetem energiája, ami a mi testünkből fakad. Ennek az erőnek, amely a seika tandenben halmozódik, hogy a feltörő és soha el nem apadó vízhez hasonlóan betöltse a test mindenegyes részét, ennek az erőnek, ami egy mindig nyugodt, derűs, ellazult testből és lélekből áramlik ki, hogy minden időben és mindig a kívánt irányban válaszoljon, ha a szükség úgy hozza, ennek az erőnek kokyu ryoku a neve. Ez az erő - az Ég ajándéka - nem tud kifejezésre jutni, ha tarkója, válla karja feleslegesen megfeszül, ha erősnek képzeli magát, vagy épp ellenkezőleg tehetetlennek, valamint ha nem hisz ennek az erőnek a létezésében. Ezek a hulladékok, tisztátalanságok, mind  megannyi akadály a ki áramlásában. Ez egy kicsit olyan, mint egy locsolócső, ami el van szorítva, amire rálépnek, vagy ami eltömődik földdel, és a víz nem tud benne folyni, jóllehet azért kapcsolták rá a csapra, hogy meglocsolják vele a kertet. O Sensei gyakran ismételgette: "Az aikido a test és a lélek megtisztulása, azaz csiszolni kell a testet és a lelket." Eléggé nyilvánvaló, ha külső és belső tisztítást végzünk, a lélek sugárzóvá válik, egyaránt javul a vérkeringés, a szellem és a fizikum. Egy aikidót gyakorlónál, a kokyu ryokunak már az olyan egyszerű mozdulatokba is életet kell lehelnie, mint egy kéz vagy láb felemelése. Egy kokyu ryoku alkalmazása nélkül végrehajtott aikido technika, az olyan mint az állott sör, a buborék nélküli pezsgő.  Intellektuálisan felfogva használhatatlan a kokyu ryoku. A mindennapos gyakorlásban a testtel kell megtanulni, s csak egy "halmozó" munka nyomán épül be. O Sensei így vélekedik erről: "Egy háromnapi munka csak háromnapi munka, egy egyévi munka pedig csak egyévi munka, egy tízévi munka, tíz év erejét gyűjti össze."  Kokyu ryoku nélkül létezhet a technika formája, de akkor csak üres forma. Lehetetlen átitatódni kokyu ryokuval anélkül, hogy végigmennénk a technikákon. Ezenkívül az eredmény különböző lesz aszerint is, hogy hisz-e benne, vagy sem.

A TANÍTÁSRÓL

Többféle módszer is elképzelhető a technika oktatásának megszervezésére. Amikor elkezdtem az aikido tanulmányozását, O Sensei még tanított, és szokása volt mondani: “Az aikidóban háromezerféle cselekvési mód van, amihez hozzáadódik még az ura waza és henka waza, melynek eredménye tízezer mód.” Ez így igaz. Valójában az aikidóban van tachi waza, suwari waza, hammi handachi waza, mae waza, ushiro waza; vannak oldalról jövő támadásokra válaszoló technikák, lehetséges a végrehajtás puszta kézzel puszta kéz ellen, puszta kézzel fegyver ellen, fegyverrel fegyver ellen, egy ember egy ellen, vagy egy több ellen... Azért, hogy válaszolni lehessen mindezekre a támadásokra, megalkották a megfelelő technikákat, amelyeknek ráadásként még léteznek ura waza, omote waza, henka waza, oyogi változatai is. Egyszóval az aikido technikák száma végtelen.

>>>Pascal Krieger: Budo alapelvek

>>> vissza az olvasnivalókhoz

Tenjinchi Dojo
Tenjinchi
EBR International
Aikido
Jodo
Iaido
Judo Newaza
Gyerekcsoport
Órarend
Tanárok
Hírek / Események
Fotók / Videók
Olvasnivaló
Linkek
levelezés